A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
baba info 008
KÚSSZ, HA MÉG NEM KÚSZIK A BABA
KÚSSZ, HA MÉG NEM KÚSZIK A BABA
A gyerekek nagyon sok mindent úgy tanulnak meg, hogy utánozzák a felnőtteket. Erre pedig a mozgásfejlődésük során is bátran építhetünk.
Amikor a babák az első születésnapjuk közelébe érnek, nagyjából a 7-8. hónap táján jelentősen bővülni kezd a mozgási arzenáljuk. Ekkor kezdik meg általában a kúszást - de mi van, ha gyerekünk láthatólag nem hajlik rá? Hogyan segíthetjük őt a számára oly jelentős állomás elérésében?
Tanulás utánzással
Ebbéli törekvéseink során jól jöhet a tudás, miszerint az emberi tanulás kulcseleme az utánzás. Megfigyelés alapján sajátítunk el igen sok mindent még felnőttkorban is: gondoljunk például arra, amikor megtanuljuk, hogyan kell megragadni egy teniszütőt. Ráadásul az utánzásnak a kötődéshez is szoros köze van: akár tudattanul is azokat szoktuk legtöbbször másolni, akiket kedvelünk, megfordítva pedig az utánzás általában rokonszenves tevékenységként rögzül abban, akit utánoznak. Mindezt észben tartva egyáltalán nem meglepő, hogy az utánzásnak a kisgyerekek fejlődésében is meghatározó szerepe van.
Akadnak jelek, amelyek arra utalnak, hogy a babák már eleve az utánzási képesség birtokában jönnek a világra (például ők is kidugják a nyelvüket, amikor nyelvet öltögetünk feléjük), más kutatások szerint viszont inkább megtanulják ezt a képességet - méghozzá nem a tükör, hanem már annak használata előtt a szüleik, gondozóik hathatós segítségével. Ők ugyanis rendkívül gyakran (sokszor öntudattalanul is) utánozzák a babák gesztusait, hangocskáit, a babák pedig ebből tanulják el végeredményben az imitálási képesség lényegét.
Bárhogyan fejlődik is ki, lényeg, hogy a babák már viszonylag korán képessé válnak rá, hogy utánzással sajátítsanak el dolgokat, mi pedig építhetünk erre az adottságukra - a társas viselkedés normáinak átadása vagy a nyelvtanulás mellett akár a kúszásra inspirálásnál is. Pláne, hogy ez utóbbi éppen arra az időre esik, amikor a babáknál úgy igazán beindul az utánzási tevékenység.
Extra ösztönzők
A legtöbb baba magától kezd kúszni, de önmagában semmiféle problémát nem jelent, ha gyerekünk kicsit még késlekedik ezzel. Ilyenkor érdemes biztosítani a számára néhány extra ösztönzőt, amellyel ráállíthatjuk a helyes útra. Az utánzási képesség kihasználása nem az egyetlen, hanem csak az egyik metódus azok közül, amelyeket bevethetünk, vagyis próbálkozzunk azzal is, hogy éber perceiben egyre többet fektetjük őt hasra, kevesebbet kötjük magunkra otthon a hordozóban, illetve a közelébe helyezzük valamely kedves tárgyát, hogy el akarja valahogy érni. De ha ezeket elvégeztük, akkor nincs más hátra, mint leereszkedni a padlóra.
Nagyon fontos dolgokat taníthatunk így meg neki. Például attól még, hogy kedvenc játékát a hasra fektetett babánk közelébe helyezzük, ő nem feltétlenül fog rájönni, hogyan is juthatna el hozzá. Ha viszont ilyenkor mi elkúszunk szépen a játékért, akkor babánk fejében előbb-utóbb összeáll a kép, és mire megszerzi hozzá (óvatosnak tűnő, ám nagyon lényeges gyakorláson át) a szükséges izomerőt, valamint az úgyszintén elengedhetetlen koordinációs képességeket, már tudni fogja, hogy mit is kell tennie a vágyott tárgyért. Amikor pedig végre valóban ő maga próbálkozik, mindig lelkesedjünk hangosan és intenzíven, hogy semmiképp ne kerülje el figyelmét a pozitív megerősítés!
Hamarosan rájönnek, melyik a legeredményesebb
A babák, hiába tanulnak utánzással, nem feltétlenül fognak úgy (olyan szép, katonás szabályossággal) kúszni, mint mi, felnőttek. Lehet, hogy csak a kezüket vagy épp csak a lábukat használják, és egyenes haladás helyett megeshet, hogy felettébb szokatlan pályaíveket rajzolnak fel. De ha már megkezdték a célirányos mozgást, akkor nincs mit aggódni ezen: hamarosan úgyis rájönnek, hogy melyik a legeredményesebb, legkisebb energia-befektetéssel járó mozgásforma, és azt fogják végül választani. Innen pedig már könnyebben eljutnak a mászáshoz, az ülőpozícióhoz, illetve később a járáshoz is.
Vannak babák, akik kihagyják a kúszás-mászást, mások pedig társaiknál később kezdenek csak mozogni. Gyerekorvossal akkor beszéljünk, ha a babát egyáltalán nem jellemzi az érdeklődés a mozgás iránt, vagy ha mindig csak teste egyik oldalát használja mozgás közben.
