MIKOR MENNYI SZÓT TUDNAK A GYEREKEK? NYELVI MÉRFÖLDKÖVEK
Minden gyerek más ütemben fejlődik - ám első, rosszul kiejtett szavaiktól általában hamar eljutnak a lendületes csicsergésig.
Legelső szavukkal a gyerekek általában 10 és 14 hónapos koruk között örvendeztetik meg környezetüket. Az első szó persze nem a semmiből jön: ahogy közelítenek az első születésnapjuk felé, a babák egyre több magánhangzót ejtenek ki, illetve sokat gügyögnek, majd bekapcsolódnak a síráson és kiabáláson túlmutató kommunikációba is. Szép lassan megtanulnak érthetően kimondani egy maroknyi szót - ezek a leggyakrabban az apa és az anya szavak vagy ezek variáció lesznek. Érteni viszont már többet értenek meg ekkor: átlagosan 50 szót, amely szám fél év alatt ütemesen felemelkedik megközelítőleg a négyszeresére. Olvassunk nekik, beszéljünk hozzájuk minél többet már 6 hónapos koruktól, mert csak akkor tanulnak meg szavakat kimondani, ha előtte sokszor és tisztán hallják és megértik ezeket!
A mágikus második életév
A kétéves kor rendkívül figyelemre méltó időszak - ilyenkor derül ki ugyanis a legkönnyebben, hogy gyerekünk időben eléri-e a nyelvi mérföldköveket, vagy csak az átlagosnál kicsit később, illetve szükséges-e esetleg szakemberrel egyeztetni a témáról. Mire elfújják két szál gyertyájukat a tortán, a gyerekeknek nagyjából 50-100 szót rendszeresen használniuk kell - ezek közé tartozik általában saját keresztnevük is.
A szókincs robbanásszerű bővülését érzékelhetjük ekkortájt: gyerekünk folyamatosan ismételni próbálja, amit mondunk, és általában már szavaival is megkülönbözteti a rokonait, a mamákat, papákat, továbbá a kedvenc ételeit, és persze tagadószavakat is hamar elsajátít. Fokozatosan elkezdi összefűzni a szavakat két-háromszavas mondatocskákká (?én labdám?, ?baba megy?). Kiejtése ekkor még távol lesz a tökéletestől, és számos szót, amelyet kimond, nem fogunk megérteni (vagy mi, a szülei még talán igen, mások viszont nem), de ha lelkesen kommunikál, ez ekkor még a legkevésbé se zavarjon bennünket. Ilyenkor érdemes megtanítani neki a testrészei nevét, a képeken az állatokat, a kedvenc játékait - és így tovább.
Ha ebben az életszakaszban, vagyis két- és hároméves kor között úgy ítéljük meg, hogy gyerekünknek hallási nehézségei vannak, nem ért meg egyszerű, a mindennapjaiban gyakori szavakat és kifejezéseket (enni, inni, gyere ide, tedd le stb.), nagyon lassan sajátít el új szavakat, szavainak többsége nem érthető, illetve dadog, akkor érdemes egyeztetnünk a gyerekorvossal, mert ilyenkor még nagyon időben vagyunk, ha bármiféle segítségre volna szükség (ami egyáltalán nem biztos, de ezt döntse el inkább szakember).
Fecsegő háromévesek
A gyerekek többsége hároméves korban már lendületesen fecserészik. Szókincsük 500 vagy még több szóból épül fel. Világosan képesek megformálni egyszerű mondatokat, és mindannak, amit kimondanak, legalább háromnegyedét érteni fogjuk. Kérdéseket tesznek fel nekünk, be tudnak számolni aznapi tevékenységükről. Elkezdik megkülönböztetni az egyes és a többes számot, miközben három-hatszavas mondatokat alkotnak, amelyek már nem töredékesek, bár alapvetően egyszerűek (?Anya és apa eszik.?). Lassan bárminek a nevét képesek lesznek megtanulni, ami érdekli őket, és ekkortájt magabiztosan meg tudják már mondani a vezetéknevüket is.
A nyelvi gazdagság kapujában
A négyéves gyerekek már elismerésre méltó szókinccsel rendelkeznek, amelynek elemeit világosan képesek összetettebb mondatokba fűzni - kisebb-nagyobb nyelvtani hibákkal, amelyeket viszont (ha finoman javítjuk őket) gyorsan megtanulnak elkerülni. A nehezebb betűk vagy az összetettebb szavak még okozhatnak kiejtési problémákat, amelyek olykor igen lassan, akár évek alatt kopnak csak ki nyelvhasználatuk jellemzői közül.
Teljes (egyszerűbb) történeteket képesek már elmesélni, és lényegében az összes ezekben szereplő szót érteni fogjuk - illetve ekkor már nemcsak mi, akik velük élünk, hanem idegenek emberek is. Számos színt, formát, esetleg betűt meg kell tudniuk már nevezni, és ekkor már értékelni kezdik a nyelv gazdagságát, a nyelvi humort, a viccesen csengő szavakat, sőt lassan a rímeket is a mondókákban. Innentől fogva lényegében bármikor, bármilyen élethelyzetben megtanulhatnak új szavakat: így is gazdag szókincsük hétről hétre látványosan bővülhet, ezzel párhuzamosan pedig gyakorivá válnak életünkben a velük folytatott valódi beszélgetések.