ELKÉSZÍTÉSI JAVASLAT - FEKETE TEÁK
2,5 dl forró vízhez egy-két teáskanál teafüvet adjunk ízlés szerint. Kannában való forrázás esetén plusz egy teáskanállal, majd 3-5 perc után szűrjük le.
A ROOIBOS TEA
Dél-Afrika szívében, Cederberg régió hegyekkel és völgyekkel tarkított táján terem a vörös fokföldirekettye (Aspalathus linearis), melynek hajtásaiból készül a rooibos tea. A növényt Khoisan törzs már évszázadok óta használja frissítő és gyógyhatása miatt üdítőitalként, illetve színezőanyag előállítására. Az első írásos feljegyzés 1772-ből származik, amikor is Carl Humberg botanikus rátalált erre a csodálatos főzetre. A rooibos tea közelebb áll a gyógynövény teákhoz, mint a hagyományos értelemben vett teákhoz (mint amilyen a zöld vagy fekete tea), és két fő típusa van. Az egyik az ismertebb vörös rooibos, a másik a zöld rooibos. A fő különbség közöttük, a fermentáció. A rooibos tea alapanyagát a növényről annak 1-1,5 éves korában szedik le először. Zsenge hajtásait a nyári hónapokban szüretelik. A szüretelése, feldolgozása kézzel történik. Afrika lakosai eredetileg is kézzel szedték le a növényi részeket, majd kőlapon összezúzták és hagyták megszáradni. Ma is zúzzák, aprítják, halmokba rakva fermentálják. A fermentálás során kapja meg jellegzetes vörös színét. A teát gőzöléssel sterilizálják, megszárítják, majd átrostálják, végezetül pedig csomagolják. A levelek mellett a fás részek és a kéreg is hasznosítható.
A ROOIBOS TEA ÉLETTANI HATÁSAI
- nyugtató hatású, fejfájás és alvatlanság esetén fogyasztása ajánlott
- csökkenti a magas vérnyomást
- gyomor bántalmak esetén csökkenti a gyomorgörcsöt
- az allergiás panaszok csökkentésében jelentős szerepe van
- magas antioxidáns tartalma miatt, lassítja az öregedést
- immunrendszer erősítő
- vasat, káliumot, rezet tartalmaz, ami elősegíti az anyagcserét
A TEÁZÁS RÖVID TÖRTÉNETE
A tea felfedezése körülbelül 5000 éve Kínában történt. A legendák szerint egy császár vizet forralt, amikor egy tea levél beleesett a fazékba és a víz elszíneződött. Gondolt egy bátrat a császár és megkóstolta a főzetet. Még ebben az esztendőben kihirdettette birodalmában, hogy a tea a víznél is egészségesebb ital.
A teaivás szokása idővel a kolostorok falain kívül is elterjedt. Az első írásos források a Han-dinasztia idejéből (Kr. e. 206 - Kr. u. 220) származnak. Ebben az időszakban a tea gyógyító hatását, orvosi alkalmazását emelték ki. A teáról azt tartották, hogy meghosszabbítja az életet, kigyógyítja az embert a fejfájásból, a veseköves megbetegedésekből, emellett a gyomorrontásra is jótékony hatással van. Idővel már élvezeti cikként, az íze és frissítő hatása miatt is fogyasztották az előkelő körökben. A teázás szokása bekerült az udvari etikettbe, és alapkövetelmény lett, hogy az előkelő családok értsenek a tea elkészítéséhez és felszolgálásához. Az V. századra a tea ára jelentősen csökkent, így a teázás a szegényebb nép körében is elterjedhetett, a vendégvárás, a társas érintkezés fontos kelléke lett. A VI. században a tea már nemcsak Kínában volt népszerű, de fontos külkereskedelmi árucikké is vált. A tea sikerét mutatja, hogy ebben a korban egyre több irodalmi alkotás témájává vált. A VIII. században keletkezett az első átfogó mű magáról a teáról is Teáskönyv (Chajing) címmel, amely Tokaji Zsolt fordításában magyarul is olvasható. A könyv írója, Lu Yu tíz fejezetben foglalja össze mindazt, amit tudni kell a teanövény termesztéséről, a levelek osztályozásáról, az ital elkészítéséről, a víz minőségéről és a teafőzéshez szükséges huszonnégy eszközről.
Az idők folyamán nemcsak a teát fogyasztók köre változott, de a feldolgozás és fogyasztás módja is. A dokumentumok szerint egészen a VIII. századig a tealeveleket gőzölték, majd különböző formákba (tégla, fészek, korong) összepréselték. Az így kapott téglateából (más néven préselt tea, teakalács, sajtolt tea stb.) az elkészítés során letörtek egy darabot, majd rizzsel, gyömbérrel, narancshéjjal, sóval, egyéb fűszerekkel, olykor vöröshagymával, tejjel főzték össze. Bár már Lu Yu is elítéli a tea ilyenfajta ízesítését, a préselt tea továbbra is fennmaradt, sőt fizetőeszközként is használták egészen a XX. század elejéig. A IX - XIV. század között a portea használata került előtérbe. A leveleket rövid ideig gőzölték, majd szárítás után kőmalomban porrá törték. A porra forró vizet öntöttek, majd egy bambuszból készült seprőcskével felhabosították.
A ma ismert teakészítési mód, a leveles tea forrázása a XV. század után alakult ki. Az előző korok fűszeres teáival ellentétben ekkorra vált elterjedtté, hogy az emberek a tea természetes aromáját ízlelgették. Lassan külön kultusza alakult ki a teaházaknak, amelyek egyre népszerűbbek lettek, és máig meghatározó színterei maradtak a kínai társadalmi élet.
